Hajdú-Bihar vármegye
Hajdú-Bihar vármegye, 1950 és 2022 között, illetve 2026. október 1-től Hajdú-Bihar megye (németül: Komitat Haiduck-Bihar, latinul: Comitatus Hajdonicalis-Bihariensis) közigazgatási egység Magyarországon, az Alföldön, az Észak-Alföld régióban. 6210,56 km2-es területével hazánk negyedik legnagyobb vármegyéje, mely hazánk teljes területének mintegy 6,67%-át adja. Emellett közel 520 ezer fős lakosságával hazánk negyedik legnépesebb közigazgatási egysége, ezzel Magyarország népességének 5,4%-ával rendelkezik, népsűrűsége alig marad el az országos átlagtól.
Északról Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, északnyugatról Borsod-Abaúj-Zemplén megye, nyugatról Jász-Nagykun-Szolnok megye, délről Békés megye, keletről pedig Románia határolja. Székhelye a cívisvárosnak és a kálvinista Rómának is nevezett Debrecen, a régió központja, az ország második legnépesebb települése. De jelentős városa még Hajdúszoboszló, amely Európa egyik legnagyobb fürdőkomplexumával rendelkezik, a Hortobágy kapujaként ismert Balmazújváros, illetve a Hajdúság kulturális központjaként is ismert Hajdúböszörmény.
A vármegye az Alföld keleti részén, sík területen helyezkedik el, átlagos tengerszint feletti magassága mindössze 100-110 méter. A megye legjelentősebb természeti értéke a Hortobágyi Nemzeti Park, amely Magyarország legnagyobb összefüggő szikes pusztája és az UNESCO Világörökség része. A terület híres a szürkemarha, a rackajuh és a bivaly tenyésztéséről, valamint a tradicionális pásztorkultúráról. A vízrajz szempontjából kiemelkedő a Berettyó és a Sebes-Körös, amelyek fontos szerepet játszanak a mezőgazdaság öntözésében és a vízrendezésben. A terület termékeny talaja és kontinentális éghajlata kiváló feltételeket biztosít a szántóföldi növénytermesztés, különösen a búza, kukorica és napraforgó számára.
Hajdú és Bihar vármegye történelme külön utakon indult, de az évszázadok során szoros kapcsolat alakult ki közöttük. Hajdú vármegye a 17. században vált különálló közigazgatási területté, amikor Bocskai István letelepítette a hajdúkat, akik katonai szolgálataikért kollektív nemesi jogokat kaptak. A hajdúvárosok (például: Hajdúböszörmény, Hajdúszoboszló) katonai és gazdasági központokként működtek. Bihar vármegye a középkori Magyar Királyság keleti részén feküdt, központja Nagyvárad volt. Fontos egyházi és gazdasági szerepet játszott, elsősorban mezőgazdasági és állattenyésztési tevékenysége révén. …