Csongrád-Csanád vármegye
Csongrád-Csanád megye, 1950 és 2020 között Csongrád megye, 2022 és 2026 között, illetve Csongrád-Csanád vármegye (németül: Komitat Tschongrad-Tschanad, latinul: Comitatus Chongradiensis-Chanadiensis, szerbül: Čongradska-Čanadska županija, románul: județul Ciongrad-Cenad) közigazgatási egység Magyarországon, az Alföldön, az Dél-Alföld régióban és Kelet-Magyarország déli részén, a szerb-román-magyar hármashatáron. 4261,74 km2-es területével hazánk 12. legnagyobb vármegyéje, amely Magyarország teljes területének mintegy 4,58%-át adja. Illetve közel 390 ezer fős lakosságával a 8. legnépesebb vármegyénk, ezzel hazánk népességének csupán 4,07%-ával rendelkezik, népsűrűsége az országos átlag alatt van.
Északról Jász-Nagykun-Szolnok vármegye, keletről Békés vármegye, délről Románia és Szerbia, nyugatról pedig Bács-Kiskun vármegye határolja. Székhelye egyben az Dél-Alföld legnagyobb és az ország 3. legnépesebb települése, a páratlan szépségéről, húsiparáról és fűszerpaprikájáról híres, illetve "a napfény városának" is nevezett Szeged. Területét kettészeli az itt északról délre folyó Tisza. De nevezetesebb települései közé tartozik a kerámiaművészetéről és a hagyományos paraszti kultúráról híres Hódmezővásárhely, a hungarikumnak számító hagymatermesztéséről nevezetes Makó, illetve a történelmi jelentőségű, a vármegye korábbi székhelyeként szolgáló Szentes.
Teljesen sík vidék a napsütéses órák magas száma és kiváló talaja miatt az ország legfontosabb mezőgazdasági területe. Legismertebb termékei a szegedi paprika és a makói hagyma, de jelentős a gabona-, zöldség- és gyümölcstermesztés is. A Magyarországon megtermelt hagyma, paprika és zöldségfélék fele innen származik. A terület olaj- és földgázkincsekben is gazdag. Legmagasabb pontja Ásotthalomnál (125 m), legalacsonyabb pontja Gyálarétnél található (78 m), amely hazánk legalacsonyabb pontja is egyben.
A vármegye történetét az oszmán hódoltság erőteljesen befolyásolta, amelynek 1715-ös megszűnése után szinte teljesen elnéptelenedett, népsűrűsége alig érte el az 5 fő/km²-t. A 18–19. században intenzív betelepítés zajlott, főként a Magyar Királyság túlnépesedett északi és nyugati megyéiből érkező magyar nemzetiségűek révén, akik a mezőgazdaságot és állattenyésztést virágoztatták fel. Ez a folyamat biztosította a térség gazdasági újjáéledését és kultúrájának fejlődését. A 20. században a megye lakossága stabilizálódott, Szeged és Hódmezővásárhely jelentős központokká váltak. …