Jász-Nagykun-Szolnok vármegye: Történelem
=== Előzmények ===
Amikor a magyar törzsek a Kárpát-medencébe költöztek, a kunok még a hatalmas kiterjedésű Pontus–Kaszpi sztyeppén éltek, ahol erős nomád szövetséget hoztak létre. A 13. századi Gesta Hungarorum azt állítja, hogy a kunok már kb. 900 körül jelen voltak a Magyar Fejedelemség területén, illetve az Aba nemzetség tagjait kunokként írja le. Ez azonban valószínűleg anakronizmus: a krónika „kun” megnevezése feltehetően általános kifejezés lehetett más steppei népekre, például török, kazár vagy bolgár csoportokra.
A kunok első biztosan bizonyítható megjelenése Árpád-kori Magyarországon a 11. században történt, amikor portyázóként támadták meg az országot. Később azonban zsoldosként tértek vissza, valamint a magyar királyokat szolgálták. II. István király kíséretében például egy kun csapat is szolgált, amelyet egy Tatár nevű kapitány vezetett; ez a csapat később gondot okozott a helyieknek, ugyanis kifosztotta a környék erőforrásait. Valószínű, hogy kun „szaracén” csapatok II. Gézát is segítették az 1150-es években a Lombard Liga elleni háborúban.
A 13. század elején a magyar–kun viszony ismét feszültté vált. Emiatt II. András király határvédelmi rendszert hozott létre, amelynek részeként a Barcaság határvidékét a Német Lovagrendnek adta. A lovagrend feladata az volt, hogy megszervezze a Kárpát-medencén kívül élő kunok keresztény hitre térítésének első kísérletét.
Eközben azonban a kunokat megtámadta és legyőzte a Mongol Birodalom. A kunok nagy része menekülni kényszerült, és Magyarországra, a Bolgár Birodalomba és a Bizánci Birodalomba vándorolt. Az 1220-as évekre sok kun a Magyar Királyságtól keletre, a később Moldvának és Besszarábiának nevezett területeken telepedett meg. Itt kezdődött meg keresztény hitre térítésük magyar támogatással, és hozat létre kun katolikus püspökséget. Néhány törzstag azonban a keleti ortodox egyházhoz vagy a bogumil hithez csatlakozott, ezért később vissza kellett őket téríteni a katolikus egyházba. Ugyanebben az időben Magyarországon is éltek kunok, akik az iszlámra tértek át.
1238-ban IV. Béla király meghívta a Kötöny (Kuthen, Kotyan) vezette kunokat, hogy telepedjenek le a királyság központi részén, a Tisza környékén. A kunok 1239-ben meg is érkeztek, de hamarosan konfliktus tört ki a nomád kunok és a letelepedett magyar lakosság között. Magyar főurak megbízásából kun merénylők meggyilkolták Kötönyt, ami miatt a kunok bosszúból 1241-ben visszatértek a Balkánra, és útközben feldúlták Szerémséget. …