Veszprém vármegye: Történelem
Veszprém megye területe már az ősidők óta lakott vidéknek számít. Régészeti leletek bizonyítják, hogy az emberi jelenlét nyomai több tízezer évre nyúlnak vissza. A lovasi község közelében feltárt őskori lelőhelyeken végzett kutatások szerint már mintegy 80 ezer évvel ezelőtt megtelepedett itt az ősember, aki a Veszprémi-fennsík déli peremén vörös festékanyagot – vélhetően hematitot – bányászott, melyet vélhetően díszítéshez, rituális célokra, vagy akár bőrbarkácsoláshoz is használt. A bronzkorban az ember fokozatosan behatolt a Bakony sűrű, vadregényes rengetegeibe, ahol új életformát alakított ki, megművelve a földet és kiaknázva a táj nyújtotta természeti erőforrásokat.
A vaskor idején a Balaton-felvidék kiemelkedő magaslataira, stratégiailag előnyös pontjaira földvárakat építettek, ezek az erődített települések védelmet nyújtottak a portyázó ellenséggel szemben, miközben a közösségi élet központjaivá is váltak. A rómaiak a Kr. u. 1. században hódították meg a térséget, és a római Pannonia provincia részeként fejlett infrastruktúrát, villagazdaságokat, utak és vízvezetékek hálózatát hozták létre. A római jelenlét emlékei Veszprém megye több településén is fellelhetők, de kétségkívül a legjelentősebb és leglátványosabb maradványok a Balácapusztán található római kori villagazdaság területén lelhetők fel, a mai megyeszékhely, Veszprém közvetlen közelében. Itt a gazdasági központ mellett mozaikdíszes lakóépületek, fürdők és templomok romjai is előkerültek.
A honfoglalást követően, 896 után a magyarság szinte azonnal benépesítette a mai megye területét. A térség kiemelt szerepet játszott az új magyar államszervezet létrehozásában. A keresztény magyar állam megalapítása szorosan összefonódott Veszprém városával: itt jött létre az első magyar keresztény püspökség, amely azóta is meghatározó szerepet tölt be a hazai egyházi struktúrában – ma már érseki rangban. Az államalapító Szent István király különösen fontosnak tartotta Veszprémet, nemcsak államigazgatási és egyházi központként, hanem személyes életében is. Felesége, Gizella királyné gyakran tartózkodott a városban, amely azóta is büszkén viseli a „királynék városa” elnevezést.
A középkor folyamán a megye több települése is jelentős szerephez jutott. A vármegye jogállása és kiváltságai különösen erőteljes fejlődést tettek lehetővé. A török hódoltság idején azonban súlyos pusztítások érték a térséget. A hódítók dúlása következtében a települések többsége elnéptelenedett vagy teljesen elpusztult. A lakosság egy része elmenekült, másokat elhurcoltak vagy megölték, így a térség évszázadokra elvesztette korábbi virágzását.
A 18. század során azonban a megye újra benépesült, részben természetes szaporulat, részben pedig célzott betelepítési programok révén. A Habsburgok által szervezett telepítések során jelentős német és szlovák nemzetiségű közösségek érkeztek, akik új kultúrát, hagyományokat, vallási szokásokat és gazdasági tevékenységeket honosítottak meg, többek között új kézművesipari ágakat. A történelmi okokból kifolyólag ezek a nemzetiségi közösségek leginkább a bakonyi településeken telepedtek le, és több száz éven át szerves részét képezték a megye társadalmi-kulturális szövetének.
A reformkor eszméi a 19. században a megyében is termékeny talajra leltek. A szabadságharc idején a Bakony sűrű rengetegei számos bujdosónak és szabadcsapatnak biztosítottak menedéket. …