Kecskemét: Története
=== Kezdetek ===
Közvetlen környékét már az i. e. 3000-ben is lakták. A bronzkorból egy urnatemető is előkerült. A népvándorlás idején először a szkíták, majd a szarmata származású jazigok, később a hunok, a gótok és a gepidák, végül a nomád avarok birodalma a vidék. A piarista gimnázium építésekor avar sírokra bukkantak.
Kecskemét fontos alföldi kereskedelmi út mellett feküdt, vámszedő- és vásározóhelyként hamar városként kiemelkedett a környező települések közül, 1369-ban már városként említi Nagy Lajos király egyik oklevele. Luxemburgi Erzsébet királyné 1439-ben elzálogosította. Ekkor kun szállásterületnek számított, a Kecskemét-szék központja.
A török hódoltság időszakában az állandó harcok, majd a szpáhi földesurak sanyargatásai miatt a palánkokkal védett városba menekültek a környék lakói. Kecskemétet a természetes védelmen kívül különleges és kivételezett jogi helyzete is megkímélte az állandó zaklatástól, ugyanis a budai pasának közvetlenül adózott, s így annak védelmét is élvezte; később a szultáni kincstár birtoka lett. A török időket túlélő városnak nagy pusztítást okozott a rácok kegyetlen támadása 1707. április 3-án.
Már a Rákóczi-szabadságharc végén, 1710-ben végleg Habsburg-kézre kerül, s mint halmaztelepülés fejlődik tovább. A városkép egyébként – akár szinte valamennyi alföldi mezővárosé – övezetes szerkezetet mutat: legkívül a tanyavilág; ezt követik befelé haladva a kertek és gyümölcsösök, kisebb-nagyobb házakkal; majd a falusias jellegű, még közelebb a központhoz – már a sáncárkokon belül – kövezett kisvárosi utcák következnek akácfákkal szegélyezve, végül a nagyvárosias mag.
Leírás a településről a 18. század végén:
A polgári átalakulás fontos állomása, hogy 1832-ben egy összegben megváltották hűbéri terheit. Ekkor kezd kibontakozni a tájra mindmáig meglehetősen jellemző homoki kertészkedés és szőlőkultúra. …